Dr. Binder Károly a magyar jazz egyik kiemelkedő alakja, számára a zene nem csupán hangok sora, hanem kifejezés, gondolat és filozófia. Több évtizedes pályája során generációkat inspirált tanítványként, hallgatóként, vagy egyszerűen csak zenerajongóként. Ő az a mester, aki nemcsak játszik, hanem tanít: élni a zenében. 22 évig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének vezető tanára.
A művész 24 éve törökbálinti lakos. Fellépéseit különböző országok hangversenytermei fémjelzik a londoni Royal Festival Halltól a frankfurti Operaházon keresztül a berlini Dómig. Termékeny életútját nemcsak a több mint 80 album, 400-at meghaladó kompozíció, de számos külföldi és magyar elismerés, kitüntetés is jellemzi.
„A zene egy csodálatos rezgés, isteni energia, szeretet energia. Valamennyi zenei műfaj, a klasszikustól a népzenén át a jazzig, mind lecsupaszítható egyetlen rezgésre. Érzésem szerint a teremtés is egyetlen rezgésből született" – mondja Binder Károly.
Korábbi munkásságának meghatározó formációja a Binder Quartet megszűnte után szólistaként folytatta pályafutását. Kísérletezései során preparált zongorát is alkalmaz: radírt és tipliket helyez a húrok meghatározott pontjai közé, ezáltal mint egy marimba vagy afrikai dob, szólal meg a hangszer – megjelennek a felhangok, az üveghangok.
„Az improvizációt az ember alapvető kreatív tevékenységének tartom. A nagy zeneszerzők mind kiváló improvizatőrök is voltak. A nézenészek, a jazz-zenészek esetében elképzelhetetlen, hogy ne improvizáljanak."
Fontosnak tartja a Bartók-örökséget: „Bartók újrafogalmazásának és aktualizálásának új kompozitórikus, improvizatív módszerekkel való megközelítésének idejét éljük. Öt lemezem jelent meg Bartókkal kapcsolatban."
2026. március 7-én lesz a Zeneakadémián Binder 70. születésnapi nagykoncert, ahol elhangzik a „Katedrálisok felett" című ősbemutató a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével. A nyolctételes kompozíció az emberről szól, életszakaszait követi végig: a születést, elvesztést, szerelmet, újrakezdést.
„Lehetne sok okom a panaszra, de én mindig elégedett voltam és vagyok azzal, ami van. Örülök, megköszönöm minden nap, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Ez egy életforma. Ha odaülök a zongorához, mindig és minden helyzetben gyógyít, segít, felemel."
– Tóth Emese
